Újra Miami

Key West-et elhagytuk vasárnap. Fájt a szíve mindannyiuknak. Kicsit furán is hangzik, de tényleg szívesebben maradtunk volna ott, mint itt Miami-ban. Nah de azért nem panaszkodásképp mondom, Isten ments:), csak Key West hangulatában sokkal jobban megfogott, mint Miami. A visszaúton készült a fent látható csoportkép. Most ezzel az autóval szeltük az amerikai utakat. 11 óra környékén indultunk útnak. 4-kor már Miami-ban voltunk, de nem Miami Beachen, hanem konkrétan Miami városban. Óriási felhőkarcolók között találtunk parkolót, majd a Hard Rock café-t keresve, rábukkantunk egy nagy bevásárlónegyedre. Micsoda szerencse.:D Sikerült az ajándékok nagy részét itt beszereznem. Voltunk egy Christmas in Miami nevezetű boltban, ami tele volt karácsonyfa díszekkel jó borsos áron. 7 órára értünk vissza a Miami Beachen található szállásunkra. A következő két nap elég szomorkásan telt, esett az eső(!), ráadásul a fiúknak sem volt túlzottan jó kedvük. Mi azonban feltaláltuk magunkat, sokat sétáltunk, ajándékokat kerestünk újra és újra, a kettő közt pedig folyamatosan vágyakoztunk haza. Tudom, hogy sokatoknak hihetetlen, hogy itt vagyok Miami-ban és úristen...valaki a fél karját ide adná ezért az élményért, én pedig haza vágyom, de egész más ezt úgy megélni, hogy csak kiruccansz ide nyaralni vagy, hogy előtte 12 hetet dolgozol egy táborban. Mindannyiuknak hiányzik a lelki feltöltődés.
Tegnap Everglades volt a kitűzött program délutánra. Egy aligátor parkban/rezervátumban tettünk hajós, pontosan airboat túrát. Ezt úgy képzeljétek el, mint a Miami helyszínelők elején azt a nagy propelleres hajót. Karnyújtásnyira voltak tőlünk az aligátorok miközben szágoldoztunk ezzel a bizonyos hajóval a mocsaras-lápos területen. Pörögtünk jobbra-balra, miközben jó nagyokat sikítottunk.:D Tök jó érzés volt. Este spontán bulizni indultunk, egy Mango nevezetű helyre keveredtünk, ahol jócskán sok volt a spanyol férfi, akik jócskán egzotikusnak tarthattak minket, mivel mire körbenéztem félkör alakban sorjáztak körülöttünk...Még szerencse, hogy Ricsi ott volt velünk. Egyedül nem nagyon merészkedtem volna vissza arra a helyre. Épp ezért max. fél órát táncoltunk, majd búcsút mondtunk a helynek. Sokat beszélgettünk, egészen fél 4-ig üldögéltünk a tenger mellett, újra és újra előkerültek az élet nagy dolgai, ebből is látszik, hogy sokat filozofáltam ezen a nyáron, azt bátran kijelenthetem.:)