New York

Miamiból a repülőút zökkenőmentesen zajlott. Reggel 8-kor szálltuk fel. Délután 2 körül már a szálláson voltunk New York-ban. Az elején igencsak izgultam, hogy a színvonala a hostelünknek nem éppen üti meg a kívánt szintet, mivel először a 38. utcán található központi irodában kellett bejelentkezni, ahol egy kicsit zakkant kínai srác fogadott minket. Nem volt túl bizalomgerjesztő az sem, hogy matematika terén nem éppen állt a helyzet magaslatán. Így hát segítettünk neki számolni...:D Hívott nekünk egy taxit, amivel aztán eljutottunk ahhoz az utcához és házhoz, ahol a szobáink voltak megtalálhatóak. Belépve igazán kellemes csalódás ért minket. Barátságos szoba, rózsás ágyneműhuzatok, külön fürdő és végre jó meleg igazi paplan(!). A fiúk ez esetben külön szobában voltak elszállásolva. Amint elhelyezkedtünk, megebédeltünk és lepakoltunk, Szandra is megérkezett. Ezt követően útnak indultunk, a Time Square-en található FOREVER 21 bolt volt a cél. 2 órát el is töltöttünk a 4 emeletes áruházban.:D Beszerezve egy új szoknyát és némi élelmet visszamentünk a szállásra. Este újra, már fiúkkal kiegészülve, visszasétáltunk a Time Square-re, hogy esti fényekben is lássuk a sok 100 villogó hirdetést. Másnap, azaz szombaton reggel a Szabadságszobor volt a cél, előre megvásárolt jegyünk volt erre a látványosságra. Fél 7-kor már úton voltunk a legközelebbi metrólejáró felé. Fél 9-kor már a hajón várakoztunk, amely elvitt minket a szoborhoz. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy 1x eljutok Amerika első számú szimbólumához (bár ugyanezt elmondhatnám Miami-ról és a Niagara-vízesésről is). Hatalmasan jó érzés volt megpillantani a szobrot, hát még sétálni előtte...:) Visszahajózva New York City-be a WTC-t, a Wall Street-et, a Brooklyn hidat és a Charging Bull-t is meglátogattunk. Az utóbbi látványossághoz indiai emberek tömegein kellett átverekednünk megunkat.XD Kellőképpen elfáradtunk, ám még közel sem volt vége a napnak. 4 órakor az Empire State Building tetején található kilátót másztuk meg. 80 emeletet lifttel tettünk meg, 6-ot pedig gyalog/lépcsőn. Gyönyörű kilátás tárult Manhattan-re. Az időjárás is kedvezett nekünk. A nap végére már alig éreztem a lábaimat, mert bár a szállásunk nagyon jó helyen volt és csak a szoborhoz kellett metrózni, így is nagyon sokat sétáltunk az egyes látványosságokhoz. Vasárnap délelőtt Szandesszal a Harry Potter kiállítást terveztük megtekinteni. Így is lett. Mindketten izgatottan vártuk, hogy íly módon betekintést nyerjünk Harry Potter világába. Én kijőve kicsit csalódott voltam, sokkal interaktívabb kiállításra számítottam. Igazából kellékeket láttunk csak...a filmekben hordott ruhákat, használati tárgyakat, Hagrid házát berendezve...semmi olyat, ami meghökkentett volna. Visszaérve a szállásra, már Magdival együtt, újra nyakunkba vettük a várost. A 5th Avenue és vásárlás volt a cél. Eközben láttuk a Iron Flat Building-et, betértünk egy Starbucks-ba, vettünk durván 1000ft-ért kávét(!), majd egy brazil karnevál kellős közepébe csöppentünk. Sok-sok kirakodóárus és hatalmas tömeg. Ez a két szó jellemezné a legjobban. A sűrűjébe inkább be sem mentünk. Szétnéztünk kicsit aztán visszagyalogoltunk a szállásra.
Tény, hogy ahogy közeledett a hazautazásom időpontjához, annál nyűgösebb lettem. Már semmit nem toleráltam úgy, ahogy kellett volna. Ez az egész társaságon érződött. Magdiék hétfőn repültek haza. Nekem új szállásom volt foglalva Brooklyn-ban a Kata jóvoltából. Reggel fél 9-kor "tettek be" a lányok a taxiba. Elbúcsúztam Szandrától és Magditól is. Negyed 10-kor már a Katát köszöntöttem az új helyen. Felvitt a szobába, ahol meglepetésemre ugyanaz a magyar lány fogadott, akivel a Miami-ban lévő szálláson összefutottunk. Ám a meglepetések sora itt nem ért véget, reggeli közben találkoztam azzal a magyar lánnyal, akivel pedig június 18-án együtt repültünk, csak ő egy másik táborban dolgozott a nyár során. Reggeli közben Kata ismertette az aznapi programot. Fél 12 körül már a buszmegállóban vártuk a Q7-es buszt, ami elvitt minket az A jelű metróvonal megállójához. Több, mint egy óra volt az út be Manhattan-ig. A Century 21 -ban kezdtünk, ez egy nagy áruház közvetlenül a WTC helyén épülő emlékmű mellett. Nagyon utáltam ezt a helyet, mivel hatalmas volt a tömeg és még az eladók is lökdösték az embert. Hamar ott is hagytuk a boltot és a Brooklyn híd felé vettük az irányt. Ezt megelőzően még betértünk egy Abercrombie-ba (nagyon drága amerikai ruhaüzlet) és egy Christmas in the City boltba. Egész New York-ban Szex és New York kütyü után kajtattam (tudjátok mekkora mániám...:D). Itt végre találtam egy karácsonyfadíszt(!), magassarkú alakút, amibe bele volt írva, hogy Sex and the City. Hurrááááá:D!!!! Gyorsan meg is vettem, az azonban nem valószínű, hogy valaha is ráaggatom a karácsonyfánkra.XD
Összetalálkoztunk a többi magyar szobatársunkkal, Ágival és Zolival, félig átsétáltunk a Brooklyn-hídon. Ezután következett a Soho, itt megvettük Kata hőnáhított Converse cipőjét. Sokat időztünk az American Eagle-ben is. 8 körül pedig a Time Square-en megbeszélt találkozási ponton voltunk. Itt már nagyon fáradt és nyűgös voltam. Megfogadtam, hogy másnap nem megyek sehova. Fél 12-kor értünk vissza a szállásra, ami azt jelenti, hogy 12 órát voltam talpon csak a városban. Úgy zuhantam be az ágyba. A keddi napom tényleg szinte csak az alvásról szólt. Sikerült Neophone kártyával felhívnom anyut. Elsírtam neki a bánatom, hogy a szerda éjjelt a reptéren kell töltenem, és hogy mennyire elfáradtam már lelkileg. Mikor ezt a bejegyzést megfogalmaztam, már a reptéren ültem. Lényegében a közel 30 óra várakozás a gépem indulásáig olvasással, fogalmazással, és nézelődéssel telt. A mappámon már striguláztam, hogy mennyi óra telt el...Itt még viszonylag gyorsan ment az idő. Aludni nem igazán tudtam, a tűzjelző is megszólalt, de aztán valahogy csak elérkezett a csütörtök este 7. Nem találkoztam egy magyarral se...bezzeg máshol nyüzsögtek:D. Nem volt szerencsém. Az első akadály leküzdése megvolt, túléltem az éjszakát a reptéren, ezután jöhetett Róma. Ott szálltam át. 8 és fél óra repülés árán el is jutottam oda. Majd újabb keserves 6 óra várakozás következett a FIUMICINO reptéren. Végül délután 4-kor szállt fel a Budapest felé tartó gép. A fáradtságtól akkor már össze-vissza folytak a könnyeim. Sírtam akkor is mikor végre megpillantottam Magyarországot. Anyuékat meglátva pedig már szinte zokogtam, de ők is.:) 50 órát nem aludtam, de az tartotta bennem a lelket, hogy végre hazajövök. Most pedig már kijelenthetem, hogy végre itthon vagyok, minden a legnagyobb rendben.:)