Ezt a bejegyzest mar a La Guardia repterrol keszitem. Magdi kölcsönadta a laptopját, ami jó alkalomnak bizonyult egy bejegyzés megírásához…, amúgyis valahogy el kell ütni az időt, 2 óránk van még a becsekkolásig.
Nah de vissza a táborba…pénteken elbúcsúztunk Brigitől és Ágotától. Briginek előző este költöttünk egy versikét Magdival, ezzel méltóképpen sikerült elköszönnünk. Ugye Brigi??? Már most hiányzik a bandából. Örülök nagyon, hogy kialakult ez az ötös fogat, és hogy ennyire jóba lettünk. Megállapodtunk, hogy a szülinapjainkat közösen is megünnepeljük, egyúttal be is biztosítottunk magunkat találkozók szempontjából.
A hetem amúgy WC es zuhanyzó takarítás körül forgott. Most, hogy belekóstoltam a housekeeper-ök életébe, kijelenthetem, hogy örülök a pincernő állásomnak. Nah de nem a társaság miatt…:) Magdi remek munkatársnő volt, csak a munka volt kevésbé remek…:D. Viszont vezettem a golfkocsit, nem is egyszer…vadultam vele, már amennyire egy golfkocsival lehet, jó érzés volt. Olga es Nathalie, a két orosz lány még a bunkóbbnál is bunkóbbak voltak ezekben a napokban. Szinte minden 2. órában azt kívántuk nekik, hogy szarjanak sünt.:D Nem is köszöntem el tőlük. Cccch.:D Jimmy helyett ezen a héten Bren volt a főnököm, aki egy 50 év feletti, ősz, nagyon érdes hangú hölgy. Félelmetes is volt számomra, de mivel a munkát megcsináltuk rendesen, így nem volt semmi baj. Tegnap, azaz szombat este kezdtem el búcsúzkodni…először a tábortól…körbejártuk Magdival még 1x utóljára, csináltunk néhány képet (amiket láthattok is). Majd beszélgettem Dubierrel, kaptam tőle egy columbiás karkötőt, amit én egy magyar zászlóval viszonoztam.
Aztán elérkezett vasárnap reggel, miután teljesen összepakoltunk, felsiettünk a konyhába, reggeliztünk és búcsút vettünk a társainktól. Annyira tudtam, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül…és nem is bírtam.:D Mikor Jana-t átöleltem potyogtak a könnyeim, aztán Alena-nál ez csak fokozódott….:D Nem volt az az igazi sírás-rívás, inkább nevetve sírtunk, az a legjobb:). Az is lehet, hogy nem is örökre búcsúztunk el…végülis itt van Csehország és Szlovákia egy köpésre tőlünk. Iveta, Ricardo, Jimmy, Ania es Dubier is megölelgetett még utoljára. Ekkor is nehezen tartottam vissza a könnyeimet, de sikerült. Aztán elbattyogtunk az office-ig, felvettük a post camp-ért járó fizetésünket cash-ben, majd elindultunk Rhinecliff-be. Ott felszálltunk a New York-ba tartó vonatra. A végállomás a Penn Station volt. Itt az utcára kilépve tipikus new york-i kép fogadott minket. Taxik egymás hegyén-hátán, felhőkarcolók, zsúfoltság és egy tűzoltó autó, amit meglátva rögtön elkezdtünk fényképeszkedni. Most várjuk, hogy felszálljunk…a következő bejegyzésem már Miami-ból fog szólni.
ui.: az első kép a tábor legnagyobb székén ülve készült, miközben Magdi fényképezett épp hátracsúsztam..., latszik, hogy nem igazán voltam tisztába a szék paramétereivel:D, vicces volt, ti is láthatjátok:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése