Ott hagytam abba, hogy ülök a La Guardia reptéren…a felszállás kicsit körülményes volt, ugyanis az időjárási viszonyok miatt háromnegyed órán keresztül keringtünk a reptéren, és csak azután kaptunk felszállási engedélyt. Kicsit rázós is volt a repülés, de szerencsére kezdem megszokni a felszállás-leszállás érzetét, ezáltal a félelmem is mérséklődött már.
Felszálláskor elmondhatatlanul szép volt látni New York-ot és Manhattan-t „madártávlatból”, majd landolaskor az éjszakai fényekben úszó Miami nyűgözött le. Megérkeztünk, taxit fogtunk, és elfoglaltuk a szállást. A szobánk két emeletes ágyból áll. Kicsit puritán, de szerintem a célnak megfelel. Az első dolgunk az óceánpart felfedezése volt. Bár egy medúza gyorsba már meg is csípett, azt a feelinget, hogy Miami-ban vagyok semmi sem tudta elrontani. Fél 3-ig a parton voltunk, a fiúk szivaroztak és beszélgettünk. Hétfőn a parton kezdtünk, barnultunk, ismerkedtünk a medúzákkal, most már láttam is őket. Ijesztőek, rondák, és miattuk nem is merészkedem be a vízbe. Brigi és Ágota délután érkezett meg, meséltek a Jacksonville-ben átélt élményekről, aztán este találkoztunk egy egész magyar hadsereggel.:D Kicsi a világ…itt minden debreceninek van ismerőse. Én vagyok egyedül Dunántúlról. Később újra a part felé vettük az irányt, Ricsi, Magdi, Brigi és én igen komoly témákról beszélgettünk a csillagok alatt. Szóba került a család, példakép, csalódások, és a jövőnk is, mint téma.
Tegnap este értesültünk egy hurrikán érkezéséről is, én először nagyon megijedtem, de aztán megnyugtattak, hogy minket nem fog komolyabban érinteni….Anyu, nyugi, én is nyugodt vagyok, nem lesz semmi baj.:)
Pálmafák, 40 fok, pezsgő élet, 3 szóban így lehetne összefoglalni Miami-t. Tetszik ez a semmittevés, végre nem kell dolgoznunk, erre vártunk már mióta…Holnap érkezik Szandesz, jajj de várom már, végre valaki „otthonról”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése