Megprobalkozok a lehetetlennel es elmeselni Nektek, amit ebben a ket napban ateltem. Csak szuperlativuszokat tudok hasznalni. Eletem soran anyueknak koszonhetoen sok helyre eljutottam, de az eddigi elmenyek kozul a Niagara kapta az elso helyezest nalam.
Kezdem az elejen: a fiuk mar pentek este elinteztek az autoberlest, egy Jeep Compass-ra esett a valasztasuk, nagyon kenyelmes volt ezzel utazni. Szombat reggel 6 orakor indultunk, mindenki nagyon izgatottan, varakozassal teli uldogelt az autoban. Tudtuk, hogy hosszu ut var rank, durvan 600 merfold oda-vissza. Fel 2-kor erkeztunk meg, sikerult parkolot talalni majd elindultunk az igazi latvanyossag, a vizeses fele. Az elso jegyet a Maid of the Mist-re sikerult megvenni. Rossz volt, hogy sokat kellett varnunk a tuzo napon, de amikor felszalltunk a hajora a csini kek esokabatunkban es meglattuk a vizesest, raadasul a hajo bevitt a kozepebe is, mar szohoz se jutottunk. Minden gondom es gondolatom elszallt, egy-egy "csodalatos"-on , "ezt nem hiszem el"-en, es "csipjetek meg, hogy itt vagyok"-on kivul mast nem lehetett hallani. Miutan kikotottunk kozosen megallapitottuk, hogy eletunk eddigi legnagyobb elmenyeben volt reszunk. Ebedeltunk, majd a masik latvanyossagot, a Cave of the Winds-et kozos megegyezes alapjan masnapra halasztottuk. Terveinkben szerepelt egy kis mennyisegu alkoholfogyasztas is, igy hogy beszerezzuk a "hozzavalokat" elindultunk a Walmart-ba. Mi lanyok Smirnoff breezer-t ittunk, mig a fiuk Miller sor mellett tettek le voksukat. Este 8-kor erkeztunk a szallasra, ami igazan konnyen megtalahato helyen volt. Bar kivulrol nem volt tul bizalomgerjeszto, belepve pozitivan csalodtunk. Az este folyaman UNOztunk, iszogattunk, beszelgettunk es nevettunk.:) 11 ora utan jott csak alom a szemunkre. Masnap 8 korul reggeliztunk, majd osszepakoltunk es visszatertunk a vizeseshez. A Cave of the Winds bejaratanal kaptunk szandált, esőkabátot és szatyrot (ami segitsegevel a cipőnket ovtuk a viztol) és levittek minket a vízesés lábához. Esőkabátunkat magunkra öltve felmehettünk a vízeséshez, illetve a vízesésbe. Itt, ha nem lett volna ez rajtunk borig aztunk volna. Kapkodtuk a fejunket, es egyik amulatbol a masikba estunk. Gyonyoru volt. Talan a kepek egy kicsit erzekeltetik majd. Fel 12 kornyeken indultunk a hires-nevezetes OUTLET-be, de az elso fel oraban csak csalodas ert minket. Nem talaltunk egy olyan boltot sem, ami elnyerte volna a tetszesunket. Aztan sikerult ralelni egy cipoboltra, ahol a keszletet 3 db cipovel meg is kurtitottuk. Magdi, Brigi es en is gazdagabb lettem egy magassarkuval.:D Egy Rue 21 nevezetu bolt pedig vegre megfelelt a stilusunknak ruhak teren, igy ott is sikerult par dollart elkoltenunk. 4 ora kornyeken vettuk visszafele az iranyt. Mielott azonban befejeznem a tortenetet, ki kell emelnem a tarsasagot. Nelkuluk nem lett volna ilyen elvezetes ez a ket nap. Brigi, Magdi, Nandi es Ricsi remek utitarsak voltak. Nagyon sokat nevettunk, bohockodtunk, poenkodtunk, a kocsiban meg enekeltunk is, hazafele szinte csak magyar dalokat 2 oran keresztul. Koszonom Nektek ezuton is!
All in all, minden gordulekenyen ment, toleraltuk egymas gondjat-bajat, es osztoztunk igazsagosan a koltsegeken. Durvan 250 dollarba kerult ez a kirandulas, de batran kijelenthetem: egyetlen cent-et sem sajnalok, amit ezen az uton koltottem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése