Key West csapo 2

Key West-en toltott harmadik napunkon a tobbiek delelott kajakozni indultak. En kihagytam ezt a programot, helyette anyuekkal skypeoltam, es 2 oraig pizsamaban lebecoltam. Aztan a medence fele vettem az iranyt, ekkor toppantak be Ricsiek is. Beszelgettunk, megosztottam veluk az Irene hurrikanrol szerzett infromacioimat es azt, hogy epp mi tortent a tabori tarsainkkal. A kovetkezo fix programunk egy buvarkodas volt fel 5-kor. Elotte utba ejtettunk egy Subway-t (a fiuk ajanlasaval, ugyanis miota itt vagyunk csak a Subway korul forognak az etkezeseik, mar specialistak az osszes sandwich tekinteteben). Fel otkor "becsekkoltunk" a turara, majd ot korul harmincad magunkkal felszalltunk egy katamaran tipusu hajora. Ha nincsenek a tobbiek biztosan nem jelentkezek egyedul erre a programra. Ahogy apu mondana "megfostam" volna a dologtol. Kaptunk bekatalpat, szemuveget es pipat, nah meg egy tiz perces oktatast, aminek kb. 2 percet ertettuk. A szel elfujta a hangot, raadasul messze is alltunk. 1 oras hajozas utan megerkeztunk a celallomasra, azaz a korallzatonyhoz. Jol felfujtam a mentomellenyem levegovel, probalgattam a pipat, hogy hogyan is kell levegot vennem es hogyan nem szabad belefulladnom a vizbe, mondogattam Magdieknak, hogy mennyire be vagyok ijedve...szal bedrazsaltam rendesen.:D Aztan szepen lassan mindenki megindult a viz fele, en is erot vettem magamon. A batrabbak a hajo oldalarol ugraltak a vizbe, mig mi lanyok egy lepcson at ereszkedtunk a tengerbe. Miutan fel masodperce voltam a vizben, mar halalfelelmem volt es azon gondolkoztam, hogy rogton elkezdek kalimpalni, hogy szedjenek ki innen.:D De nem adtam fel, meg kb. 3 percen keresztul az, hogy minden bajom volt enyhe kifejezes, de aztan szepen lassan kezdett elparologni a panikerzetem. Harman csajok, Magdi, Szandesz es en, egyutt fedeztuk fel a korallokat es a tenger elovilagat, minderre 1 orank volt. Olyan gyorsan eltelt ez az ido, hogy mire feleszmeltem mar a bekatalpaimon battyogtam fel a lepcson. Tuleltem!!!! Meg egy felelmem legyoztem ezen a nyaron, es raadasul elveztem is (nah jo, az elso 3 percet leszamitva).:) Buszke vagyok magamra. :D
A hajo fedelzeterol volt alkalmunk megcsodalni a naplementet. Gyonyoru volt, a kepen lathatjatok. 8 orakor kotottunk ki. A fiuktol kaptunk egy fel orat ajandekvasarlasra, igy beszereztunk nehany dolgot, majd a szallas fele vettuk utunkat. Kicsit tornaztunk Magdival, aztan harcoltunk a fiukkal az agyert (sikertelenulXD) es aludtunk. Kijelenthetem, hogy az eddigi kedvencem Key West. Felejthetetlen elmenyekkel gazdagodtam itt is.

Key West

A kep azthiszem magaert beszel...Ezen a 7 merfold hosszu hidon keresztul erkeztunk meg uj uticelunkra Key West-re. Miami-t es Brigit hatrahagyva:(, Szandrat viszont koszontve a bandaban:), nyakunkba vettuk a labunkat, a fiuk pedig kezukbe a kocsikulcsokat es kezdetet vette az utazas. Gyonyoru volt kb. 30 kis szigeten, es temerdek hidon keresztul eljutni ide. A szallasunk szuper, vegre normalis agyban alszunk, igaz, hogy kicsit zsufolt, mert 3-an alszunk lanyok egy francia agyon, de igy is tudunk pihenni. Tegnap mar celba vettuk rogton megerkezes utan a szalloda medencejet, ugy ugraltunk a vizbe, mintha nem is volnank 21 evesek, inkabb 6:D. Magdinak mutattam par Ruditol tanult ugrostrategiat. Nagyon sokat nevettunk, Szandra is fokozta a hanguatot. Enekeltuk a "Pancsolo kislanyt", es vegre senki sem ertette korulottunk amit beszelunk. Miami-ban a hostelben mar magyar kisebbseg alakult...15 magyart szamoltunk ossze tavozasunkor. Es ez meg csak egy hostel...En mindig megorultem egy-egy uj magyarnak, erdekes volt hallani a kulonbozo elmenybeszamolokat, kulonfele tapasztalatokat.:) Visszaterve Key Westre, a medences elmenyek utan, a sziget forgatagaba vetettuk magunkat, egy nagyon hosszu utca kellos kozepere tevedtunk, ami telis-tele volt boltokkal es hangulatos ettermekkel. Az este tovabbi resze kepnezegetessel telt, ejjel 1-kor kerultunk agyba. Vegre 8 orat sikerult aludnunk, igy a mai napot mar frissen kezdtunk meghozza a Meki-ben. A tobbiek sajtburgert majszoltak, mig en egy muffinnal kerultem kozelebbi kapcsolatba.:D Anekdotaztunk gusztustalan Mekis kajas storykrol, es megallpodtunk, hogy tobbet nem eszunk itt.:D Ezutan felfedeztuk a tengerpartot, kicsit bajlodtunk a parkolassal...majd ujra a szalloda medencejeben talaltuk magunkat. Este megneztuk Amerika legdelibb ponjan felallitott emlekmuvet, majd sikerult elkapnunk a naplementet es egy hatalmas oceanjarot is, amint epp a kikotoben dekkol. Szuper nap volt ez is.

Miami Beach

Ott hagytam abba, hogy ülök a La Guardia reptéren…a felszállás kicsit körülményes volt, ugyanis az időjárási viszonyok miatt háromnegyed órán keresztül keringtünk a reptéren, és csak azután kaptunk felszállási engedélyt. Kicsit rázós is volt a repülés, de szerencsére kezdem megszokni a felszállás-leszállás érzetét, ezáltal a félelmem is mérséklődött már.
Felszálláskor elmondhatatlanul szép volt látni New York-ot és Manhattan-t „madártávlatból”, majd landolaskor az éjszakai fényekben úszó Miami nyűgözött le. Megérkeztünk, taxit fogtunk, és elfoglaltuk a szállást. A szobánk két emeletes ágyból áll. Kicsit puritán, de szerintem a célnak megfelel. Az első dolgunk az óceánpart felfedezése volt. Bár egy medúza gyorsba már meg is csípett, azt a feelinget, hogy Miami-ban vagyok semmi sem tudta elrontani. Fél 3-ig a parton voltunk, a fiúk szivaroztak és beszélgettünk. Hétfőn a parton kezdtünk, barnultunk, ismerkedtünk a medúzákkal, most már láttam is őket. Ijesztőek, rondák, és miattuk nem is merészkedem be a vízbe. Brigi és Ágota délután érkezett meg, meséltek a Jacksonville-ben átélt élményekről, aztán este találkoztunk egy egész magyar hadsereggel.:D Kicsi a világ…itt minden debreceninek van ismerőse. Én vagyok egyedül Dunántúlról. Később újra a part felé vettük az irányt, Ricsi, Magdi, Brigi és én igen komoly témákról beszélgettünk a csillagok alatt. Szóba került a család, példakép, csalódások, és a jövőnk is, mint téma.
Tegnap este értesültünk egy hurrikán érkezéséről is, én először nagyon megijedtem, de aztán megnyugtattak, hogy minket nem fog komolyabban érinteni….Anyu, nyugi, én is nyugodt vagyok, nem lesz semmi baj.:)
Pálmafák, 40 fok, pezsgő élet, 3 szóban így lehetne összefoglalni Miami-t. Tetszik ez a semmittevés, végre nem kell dolgoznunk, erre vártunk már mióta…Holnap érkezik Szandesz, jajj de várom már, végre valaki „otthonról”.

Utolsó munkanapok...búcsúzás...

Ezt a bejegyzest mar a La Guardia repterrol keszitem. Magdi kölcsönadta a laptopját, ami jó alkalomnak bizonyult egy bejegyzés megírásához…, amúgyis valahogy el kell ütni az időt, 2 óránk van még a becsekkolásig.
Nah de vissza a táborba…pénteken elbúcsúztunk Brigitől és Ágotától. Briginek előző este költöttünk egy versikét Magdival, ezzel méltóképpen sikerült elköszönnünk. Ugye Brigi??? Már most hiányzik a bandából. Örülök nagyon, hogy kialakult ez az ötös fogat, és hogy ennyire jóba lettünk. Megállapodtunk, hogy a szülinapjainkat közösen is megünnepeljük, egyúttal be is biztosítottunk magunkat találkozók szempontjából.
A hetem amúgy WC es zuhanyzó takarítás körül forgott. Most, hogy belekóstoltam a housekeeper-ök életébe, kijelenthetem, hogy örülök a pincernő állásomnak. Nah de nem a társaság miatt…:) Magdi remek munkatársnő volt, csak a munka volt kevésbé remek…:D. Viszont vezettem a golfkocsit, nem is egyszer…vadultam vele, már amennyire egy golfkocsival lehet, jó érzés volt. Olga es Nathalie, a két orosz lány még a bunkóbbnál is bunkóbbak voltak ezekben a napokban. Szinte minden 2. órában azt kívántuk nekik, hogy szarjanak sünt.:D Nem is köszöntem el tőlük. Cccch.:D Jimmy helyett ezen a héten Bren volt a főnököm, aki egy 50 év feletti, ősz, nagyon érdes hangú hölgy. Félelmetes is volt számomra, de mivel a munkát megcsináltuk rendesen, így nem volt semmi baj. Tegnap, azaz szombat este kezdtem el búcsúzkodni…először a tábortól…körbejártuk Magdival még 1x utóljára, csináltunk néhány képet (amiket láthattok is). Majd beszélgettem Dubierrel, kaptam tőle egy columbiás karkötőt, amit én egy magyar zászlóval viszonoztam.
Aztán elérkezett vasárnap reggel, miután teljesen összepakoltunk, felsiettünk a konyhába, reggeliztünk és búcsút vettünk a társainktól. Annyira tudtam, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül…és nem is bírtam.:D Mikor Jana-t átöleltem potyogtak a könnyeim, aztán Alena-nál ez csak fokozódott….:D Nem volt az az igazi sírás-rívás, inkább nevetve sírtunk, az a legjobb:). Az is lehet, hogy nem is örökre búcsúztunk el…végülis itt van Csehország és Szlovákia egy köpésre tőlünk. Iveta, Ricardo, Jimmy, Ania es Dubier is megölelgetett még utoljára. Ekkor is nehezen tartottam vissza a könnyeimet, de sikerült. Aztán elbattyogtunk az office-ig, felvettük a post camp-ért járó fizetésünket cash-ben, majd elindultunk Rhinecliff-be. Ott felszálltunk a New York-ba tartó vonatra. A végállomás a Penn Station volt. Itt az utcára kilépve tipikus new york-i kép fogadott minket. Taxik egymás hegyén-hátán, felhőkarcolók, zsúfoltság és egy tűzoltó autó, amit meglátva rögtön elkezdtünk fényképeszkedni. Most várjuk, hogy felszálljunk…a következő bejegyzésem már Miami-ból fog szólni.


ui.: az első kép a tábor legnagyobb székén ülve készült, miközben Magdi fényképezett épp hátracsúsztam..., latszik, hogy nem igazán voltam tisztába a szék paramétereivel:D, vicces volt, ti is láthatjátok:D

Housekeeper

Szombaton elmentek a gyerekek. Nagy uresseget es rengeteg takaritanivalot hagyva maguk utan. Delben neki is lattunk a takaritasnak, a fiuoldal hazikoival kezdtunk. Mivel 8-an voltunk igy par ora alatt vegeztunk vele. Este elvittek minket vacsorazni. Mindenki kapott 20 dollart es azt rendelhetett, amit eppen megkivant. Nekunk chicken&biscuits-re esett a valasztasunk, amit egy-egy banan shakkel vezettunk le. Mondhatnam, hogy a pincerek nem alltak a helyzet magaslatan, de szerencsere senki sem tavozott ures gyomorral.
Vasarnap a lanyos oldalon talahato hazak vartak rank. Szamszerint 11. Ezzel is egesz koran vegeztunk. Azonban a WC takaritast mar nem tudtam meguszni, igy az elso negyhez "szerencsem" is volt tegnap. Nem egy felemelo erzes, de muszaj azt is megcsinalni...
Lehet, hogy meg nem is emlitettem itt, de most a postcamp soran mar maradok a takarito brigad tagja Magdi oldalan. Napi lebontasban a fizetesunk felugrott 40 dollarra, ami igazan oromteli hir, ugyanis elso eves fizetesbol eleg szerenyen lehet elvezni az itteni eletet. Legdragabb a szallas es a kaja lesz az ut soran.
Visszaterve a tabori eletre most minden nyugis, egyelore a "futok" erkeztek meg a boyside-ra es vettek birtokba a hazikokat. Csak az egyik dining hall uzemel szamukra. Viszont kedden erkeznek a CCFA gyerekek (kulonleges eteleket igenyelnek, hasi problemak miatt). Igy mar mindket oldalon kell takaritanunk, szal a munkaidom is ki fog nyulni egeszen 3 oraig.

54. napja Amerikaban...

Mar csak 9 munkanap van hatra es szabad vagyok, mint a madar.:) Egyre kozelebb kerulok ahhoz a datumhoz is, amikor ujra Zircen elvezhetem a hetkoznapokat. Nah de meg itt vagyok, szal lassuk csak mi tortent a napokban...
Beindult a pletykaaradat ismet, az ukran lany, Karina, a golfpalyan szexelt az egyik counsellor-rel, ami kevesbe lett volna cinkes, ha a security nem kapja el oket (de elkapta). Kirugas az eddigi informaciok fenyeben nem jar erte, mivel Karina szombaton igyis-ugyis elhagyja a tabort. Ezzel a lannyal amugy is nagyon sok baj van, azonkivul, hogy nem furdik, nem is dolgozik...:D. Furcsa, de meg mindig tartogat a tabor ujat..., pedig mar azthittem, hogy szinte mindennel talalkoztam, ami itt felmerulhet.:D
Ma a Lazy Day elonyeit elvezzuk, (illetve remelem, hogy csak elonyei lesznek ennek a napnak). Delre kell csak mennunk teriteni, a reggeli etkezes teljesen kimaradt. Aludni viszont igy sem tudtam, annyira hozza van mar szokva a szervezetem a korai, azaz 6:30-as keleshez, hogy mar automatikusan megebredek. Most is csak 9-ig birtam szunyalni, pedig tegnap este ejjel 2-ig beszelgettunk a lanyokkal a Sportsman-ban eltoltott hangulatos este lezarasa keppen (persze at kellett ragnunk magunkat a napi pletyka aradaton meg 1x:). Igy felkeltem, tornaztam, majd idejottem.
Csajoknak uzenem, hogyha Welcome party-t szerveznek tenyleg csak bambit fogok inni, mert tegnap a Sportsman-ben meg elotte Tivoli-ban is 1 felestol azthittem, hogy kinyulok.:D Fel oran keresztul vert a viz es minden bajom volt.:D Szal leci:D, legyetek tekintettel szegeny baratnotokre:D. Katty amugy remelem, hogy a pesszimizmuson annyira nem hianyzik...Briginek koszonhetoen kezdek egy uj eletfelfogast atvenni, es pozitivan tekinteni mindenre. A tobbiek velemenye szerint tul lelkizos is voltam es nagyon adtam masok velemenyere. Ezen is valtoztattam, legalabbis ugy erzem, hogy jo uton haladok afele, hogy csak azok velemenye erdekel innentol, akiket en is szeretek, masoket pedig magasrol...........:D Tenyleg azt erzem, hogy nagyon sokmindenre megtanitott ez a tabor. Emberismeretbol mindenkeppen magasszintu kepzest kaptam... Meg most is fenntartom azt, hogy itt 10 emberbol legalabb 3 baromi rosszindulatu. Ezt leszamitva orulok, hogy megismerhettem olyan embereket, akiknek a baratsaga tenyleg nagyon sokat jelent nekem es remelem, hogy hosszu tavra is szol. Amiket itt megtanultam, igazan jo tapasztalatnak minosulnek, viszont alig varom, hogy visszakeruljek abba a korbe, amit en "epitettem" magam kore, es egy rosszindulatu ember sincsen benne.:)

A teli szalami esete...:D

Ma a reggeli felszolgalas es takaritas vegeztevel a tegnap esti "bulizast" kivantam kipihenni, igy terveim szerint vissza is bujtam aludni egy masfel orara 10 korul. Azonban mikor felebredtem egy csomag fekudt az agyam mellett:). Megerkezett a varva vart nevnapi ajandekom otthonrol.:) Gyorsan kicsomagoltam es ket rud Pick teli szalamit talaltam benne. Azonnal kozkinccse nyilvanitottam, ugyanis a legjobbkor erkezett, mikor tonhalas szendvics volt ebedre. Megkertem Ricardot, hogy szeletelje fel nekunk, Brigi pedig vagott fel bagel-t, es mar-mar elertuk a kivant szalamis szendvics hatast.:D A chef-nek, Jimmy-nek is nagyon izlett, elmondasa szerint imadja a magyar konyhat (anno Briginek igerte, hogy foz toltott kaposztat, azota se kellett abbol jollaknunk...:D). Egy rudat meg megoriztem inseges idokre, azaz jovo hetre.:D Mivel a kaja ciklikusan ismetlodik, igy hamarosan ujra befigyel egy kis sandwich vagy hamburger, es akkor jol fog jonni ez a kis inyencseg.

Uj munkatarsak

Mkor azthiszem, hogy mar semmi nem tudja mozgasba lenditeni a tabori eletet, mindig tortenik valami: felreertesek, konfliktusok, veszekedesek, vagy eppen erkezik par uj ember...:D Ez tortent a minap is. Kedden Marcelo-val lettunk gazadagabbak, tegnap pedig Karen erkezett kozenk. Mindketten Ecuador-bol jottek. A lany, mint pincer dolgozik a mi oldalunkon, szoval munkatarsak lettunk. Aranyos, csak egy baj van vele, hogy szinte alig beszel angolul. Marcelo mosogat. Rola eddig azt sikerult megallapitottam, hogy jo kosarlabda jatekos (tegnap egy csapatban jatszottunk), a kommunikacionk csak tomondatokra korlatozodott eddig, mivel alig ertem meg amit mond (ezzel nem vagyok egyedul). Szegenyeknek nem egyszeru beilleszkedni egy masfel honapja osszeszokott csapatba. Ha meg emlekeztek ket lanyt kirugtak lopas miatt par hete, nah az o helyukre erkezett Karen es Marcelo. Gaby-rol es Anahis-rol annyit tudni, hogy lezajlott a targyalasuk es a napokban tertek vissza Venezuelaba.
Nem volt idom mostanaban emaileket irni, ezert mindenkitol bocsanatot is kerek, de gozerovel szervezzuk a tabor utani utazast. 21-en repulunk Miamiba (nagy kuszkodesek aran sikerult fejenkent 350 dollarert oda-vissza repjegyet venni), 4 napot toltunk itt elso izben, majd 3 napra Key West fele vesszuk az iranyt, aztan ujra vissza Miami, majd szept. 2-an irany New York. Szept. 8-an este pedig vegre felcsucsulok a hazafele tarto repcsire...el se tudom mondani, hogy mennyire varom. Nem telik el ugy nap, hogy ne gondolnek arra a pillanatra, mikor megerkezem haza es meglatom Anyuekat. :) Aztan szep sorjaban mindenkivel ujra talakozok...:)
Visszakanyarodva Miami-hoz van meg egy dolog, amit meg kell emlitenem. !!!Szandesz is fog csatlakozni hozzank 23-an.!!! Olyan jo lesz egy "regi" ismeros arccal talalkozni. Kicsit olyan mintha visszakapnek valakit az otthoni eletembol. Lehet, hogy ez most kicsit szentimentalis dolog, de mar itt vagyok majdnem 50 napja es orommel tolt el a vele valo talakozas gondolata.:)
Nah de vissza a tabori elethez, ugyanis ezt meg "elvezhetem" 16 napig...egesz pontosan 15 munkanap van meg hatra, mivel jovo het kedden meg lesz egy szabadnapom. Ma este Tivoli-ba megyunk (pub) a Niagara-s team-mel, nagyon jo kis csapat lettunk, igazan megszerettem oket.:)

Eletem legnagyobb elmenye: Niagara-vizeses

Megprobalkozok a lehetetlennel es elmeselni Nektek, amit ebben a ket napban ateltem. Csak szuperlativuszokat tudok hasznalni. Eletem soran anyueknak koszonhetoen sok helyre eljutottam, de az eddigi elmenyek kozul a Niagara kapta az elso helyezest nalam.
Kezdem az elejen: a fiuk mar pentek este elinteztek az autoberlest, egy Jeep Compass-ra esett a valasztasuk, nagyon kenyelmes volt ezzel utazni. Szombat reggel 6 orakor indultunk, mindenki nagyon izgatottan, varakozassal teli uldogelt az autoban. Tudtuk, hogy hosszu ut var rank, durvan 600 merfold oda-vissza. Fel 2-kor erkeztunk meg, sikerult parkolot talalni majd elindultunk az igazi latvanyossag, a vizeses fele. Az elso jegyet a Maid of the Mist-re sikerult megvenni. Rossz volt, hogy sokat kellett varnunk a tuzo napon, de amikor felszalltunk a hajora a csini kek esokabatunkban es meglattuk a vizesest, raadasul a hajo bevitt a kozepebe is, mar szohoz se jutottunk. Minden gondom es gondolatom elszallt, egy-egy "csodalatos"-on , "ezt nem hiszem el"-en, es "csipjetek meg, hogy itt vagyok"-on kivul mast nem lehetett hallani. Miutan kikotottunk kozosen megallapitottuk, hogy eletunk eddigi legnagyobb elmenyeben volt reszunk. Ebedeltunk, majd a masik latvanyossagot, a Cave of the Winds-et kozos megegyezes alapjan masnapra halasztottuk. Terveinkben szerepelt egy kis mennyisegu alkoholfogyasztas is, igy hogy beszerezzuk a "hozzavalokat" elindultunk a Walmart-ba. Mi lanyok Smirnoff breezer-t ittunk, mig a fiuk Miller sor mellett tettek le voksukat. Este 8-kor erkeztunk a szallasra, ami igazan konnyen megtalahato helyen volt. Bar kivulrol nem volt tul bizalomgerjeszto, belepve pozitivan csalodtunk. Az este folyaman UNOztunk, iszogattunk, beszelgettunk es nevettunk.:) 11 ora utan jott csak alom a szemunkre. Masnap 8 korul reggeliztunk, majd osszepakoltunk es visszatertunk a vizeseshez. A Cave of the Winds bejaratanal kaptunk szandált, esőkabátot és szatyrot (ami segitsegevel a cipőnket ovtuk a viztol) és levittek minket a vízesés lábához. Esőkabátunkat magunkra öltve felmehettünk a vízeséshez, illetve a vízesésbe. Itt, ha nem lett volna ez rajtunk borig aztunk volna. Kapkodtuk a fejunket, es egyik amulatbol a masikba estunk. Gyonyoru volt. Talan a kepek egy kicsit erzekeltetik majd. Fel 12 kornyeken indultunk a hires-nevezetes OUTLET-be, de az elso fel oraban csak csalodas ert minket. Nem talaltunk egy olyan boltot sem, ami elnyerte volna a tetszesunket. Aztan sikerult ralelni egy cipoboltra, ahol a keszletet 3 db cipovel meg is kurtitottuk. Magdi, Brigi es en is gazdagabb lettem egy magassarkuval.:D Egy Rue 21 nevezetu bolt pedig vegre megfelelt a stilusunknak ruhak teren, igy ott is sikerult par dollart elkoltenunk. 4 ora kornyeken vettuk visszafele az iranyt. Mielott azonban befejeznem a tortenetet, ki kell emelnem a tarsasagot. Nelkuluk nem lett volna ilyen elvezetes ez a ket nap. Brigi, Magdi, Nandi es Ricsi remek utitarsak voltak. Nagyon sokat nevettunk, bohockodtunk, poenkodtunk, a kocsiban meg enekeltunk is, hazafele szinte csak magyar dalokat 2 oran keresztul. Koszonom Nektek ezuton is!
All in all, minden gordulekenyen ment, toleraltuk egymas gondjat-bajat, es osztoztunk igazsagosan a koltsegeken. Durvan 250 dollarba kerult ez a kirandulas, de batran kijelenthetem: egyetlen cent-et sem sajnalok, amit ezen az uton koltottem.